Akik nem sírnak rendesen Tisza Kata pszichoprózái (és versei) különös,
kagylószerű szövegek. Egyszerre mélyen személyesek, ugyanakkor merítenek a
kollektív tudattalanból: mindenki a saját sorsára ismerhet bennük. Olyan vékony
mezsgyén járunk, a talajvesztés két iránya, a zuhanás és a repülés közt, hogy
nem marad másunk, mint az életösztön egyensúlya. Az Akik nem sírnak rendesen egy
érintetlen, sima vízfelszín áttetszőségével mutatja meg az emberi kapcsolatok
mögött húzódó fullasztó valóságokat. És az elmúlást. És a...