Húrok - Ha én Bródy volnék - Teniszezz velem! Kellenek a HÚROK. Ütőn,
hangszeren, fémből, műanyagból vagy bélből, ahogyan eredetileg mind a gitárra,
mind a teniszütőre sodorták. Ezeknél is nélkülözhetetlenebbek az érzelmi húrok,
ha azokon játszunk, nagy baj nem lehet. A tudás fontosabb, mint a pénz. Az
érzelmek fontosabbak, mint a tudás. E két elvet követve leélhető egy tartalmas
élet ezen a földön. Tizennégy évesen kezdtem GITÁROZNI. Hamarosan zenekart
alakítottam. Bródy Jánossal ekkor tájt ismerkedtem össze. Elmúltam húsz, amikor
különféle okokból (részletek a könyvben) kiszálltam a Gerilla együttesből,
mélyen megbántva, csalódottan. Aztán negyvenkét évig (tavaly márciusig) nem
vettem a kezembe gitárt. Harmincegy voltam, amikor először jártam TENISZPÁLYÁN.
Azóta rendszeresen játszom. (Küzdök.) Átlagosan heti háromszor. Télen-nyáron. Ha
esik, ha fúj. Bármiféle utazás lehetőségét fontolgatva először mindig azt
mérlegelem, hány tenisz maradna ki. Nem vagyok normális, belátom. Életem két
meghatározó SZENVEDÉLY-éről szól a Teniszezz velem? és a Ha én Bródy volnék. A
harmadik, még elementárisabb SZENVEDÉLY, az írás kapcsolja őket össze. Amikor
ezt Bródy Jánosnak megemlítettem, azt mondta: Mázlista vagy! Sokaknak egy igazi
szenvedély sem jut. Az volna szép, ha az olvasó ütőt vagy gitárt ragadna e könyv
hatására. Esetleg mind a kettőt, bár talán nem egyszerre.