A politika szigetei Az utópisztikus államban egy embertípust egész bizonyosan
halálra ítélnének, mégpedig az utópistát - írta a szociológus, filozófus és
történész Hans Freyer (1887-1969), a 20. század egyik legnagyobb hatású német
gondolkodója. Jelen könyve Platóntól egészen H. G. Wellsig követi nyomon az
utópisztikus gondolkodás történetét, tömör, de egyben élvezetes stílusban.
Freyer fordulatos szellemi pályát futott be, amibe ugyanúgy beletartozott az új
emberség keresése az expresszionizmus által átitatott szellemi közegben a húszas
évek elején, mint később a nemzetiszocialista rendszerrel való részleges
együttműködés, majd az abból történő mély kiábrándulás is a harmincas évek
második felében. Az utópiák történetét bemutató jelen kötet is már e
kiábrándulás időszakában született. Freyer szerint az utópia egy termékeny
gondolatkísérlet, amelynek története a sekélyesség és a mélység, a komolyság és
a jelentéktelenség minden elképzelhető fokozatán áthaladt. Ernst Blochhal
szemben azonban ő nem tekintette az utópiát határátlépésre irányuló vágynak,
amely így nem is alapozhatja meg a tervdiktatúrába átvezető lépést. Saját
szavaival az utópisztikus célokkal igazolt erőszak nem egyéb, mint a terror
fogalmának a meghatározása.