Kapufák és kényszerítők Sporthasonlattal élve Magyarország 20. századi története
minden kétséget kizáróan a kapufák és kényszerítők korszaka volt:
választásainkat gyakran a kényszerpálya határozta meg, kiélezett pillanatokban,
világháborúk, forradalmak, hatalmi harcok idején pedig többnyire kifelé pattant
a labda, csakúgy, mint a labdarúgó-válogatott két legfontosabb mérkőzésén, az
1938-as és az 1954-es világbajnoki döntőn... De vajon miképpen kapcsolódott
össze a magyar labdarúgás története a nagypolitika eseményeivel? Mit keresett az
ünnepelt csatárcsillag kezében a fegyver a Tanácsköztársaság idején játszott
válogatott mérkőzés csapatképén? Milyen bajnokságokat rendeztek az első
világháborús orosz hadifogolytáborokban? Miért mutatkozott be Horthy Miklós
angol meccsvendégeinek az ország legelső labdarúgójaként? Hogyan zajlott a
magyar bajnokság Budapest ostromakor? Miért kellett elégetni két és fél millió
postai bélyeget az 1954-es berni vb-döntő utolsó perceiben? Hogy viszonyult
Kádár János, a Vasas egykori ifijátékosa a futballhoz? És hogyan nézték a
Székelyföldön a magyar válogatott mérkőzéseit a nyolcvanas években? A futball
eleinte észrevétlenül, később egyre látványosabban kísérte a történelem
eseményeit, szűrődött be a hétköznapi emberek mellett az ország sorsát alakító
politikusok, állami vezetők világába is. Csillag Péter a 20. századi klasszikus
magyar írók, költők futballt érintő írásait és tapasztalatait bemutató, Ady
stoplisban című kötete után ezúttal a labdarúgás és a magyar történelem
kapcsolatát igyekszik feltárni, a nagypolitika gócpontjait, kiemelkedő
személyiségeit és sorsfordító eseményeit állítva a középpontba. A hol felemelő,
hol szívszorító vagy éppen meghökkentő történeteket olvasva igazat adhatunk a
megállapításnak: ?A sportba csak ezért nem kell politikát vinni, mert benne van.