?Az Örökös és a Tartalék ? nem értékítélet, mégsem lehet félreérteni. Én voltam
az árnyék, a támasz, a B terv? Akkor hívtak, ha helyettesítésre vagy
figyelemelterelésre volt szükség. Ezt életem kezdetén tudatták velem, majd
rendszeresen meg is erősítették.? Édesanyja elvesztése előtt Harry herceget úgy
ismerték, mint a komoly Örökös (bátyja, Vilmos herceg) gondtalan, jókedvű
Tartalékát. A gyász azonban mindent megváltoztatott. Nehézségei akadtak az
iskolában, dühös volt és magányos. Mivel a sajtót tartotta felelősnek anyja
haláláért, nehezen fogadta el, hogy neki is a reflektorfényben kell élnie az
életét. 21 éves korában csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a fegyelem
rendszert vitt az életébe. Két bevetés után hősként kezelték otthon, mégis
elveszettebbnek érezte magát, mint valaha. Poszttraumás stressztől szenvedett,
pánikrohamokkal küzdött. És ami a legfontosabb: nem találta az igaz szerelmet.
Aztán találkozott Meghannal. A világot magával ragadta a pár filmbeillő
szerelme, és örömmel követték a meseszerű esküvőt. A sajtó azonban a kezdetektől
fogva bántó, rasszista megjegyzésekkel, illetve különféle hazugságok
terjesztésével támadta Harryt és Meghant. Látva felesége szenvedését,
biztonságuk és mentális egészségük romlását, Harry nem látott más kiutat, mint
hogy elhagyja szülőföldjét, még mielőtt a történelem megismételné önmagát. Az
évszázadok során nem sokan merték otthagyni a királyi családot? az utolsó, aki
ezt megpróbálta, épp Harry édesanyja volt. A könyv keresetlen és
tántoríthatatlan őszinteséggel mutatja be az önvizsgálat és a küzdelmes megértés
fájdalmas folyamatát, a gyászt is legyőző szeretet örök hatalmát.