Rengeteg gátlás és félelem van bennünk még a legegyszerűbb helyzetekben is
-rettegünk attól, hogy ha megmutatunk magunkból valamit, akkor kitesszük
magunkat mások kritikájának, ítéletének, elutasításának. Sokkal egyszerűbbnek
tűnik, ha inkább elrejtőzünk a szerepeink mögé, ha nem mondjuk ki, amit
gondolunk, ha nem fejezzük ki, amit érzünk, mert így nem szolgáltatjuk ki
magunkat annak, hogy mások nem fogadnak el és nem szeretnek bennünket. Éljük-e
így le az életünket? Óvatosságunkban nem hagyjuk-e ki éppen a lényeget? Képesek
lehetünk-e valódi intimitásra, megvalósíthatjuk-e legmélyebb vágyainkat, ha
állandó önvédelemre rendezkedünk be? Úgy látom, a legtöbb ember nem meri azt az
életet élni, amit a szíve mélyén kívánna. Azt mondjuk, nincs rá lehetőségünk, de
sokszor valójában bátorságunk nincs, hogy kivívjuk, megteremtsük azt. Ehhez
ugyanis egyrészt el kellene hinnünk azt, hogy képesek vagyunk rá, másrészt
elsősorban saját belső hangunkra hallgatni, nem pedig mások - gyakran jóakaratú,
de megalapozatlan, önös érdekekre épülő, vagy akár kifejezetten romboló -
véleményére. Azon erőlködünk egész életünkben, hogy másoknak megfeleljünk, hogy
ne gondoljanak rosszat rólunk, ne szóljanak meg, ne bántsanak minket, miközben
önmagunkat cserbenhagyjuk. Miért nem tesszük fel néha a kérdést: És akkor mi
van?! Mi van akkor, ha valami nem sikerül, ha valaki nem fogad el? Megéri-e
lemondani arról, hogy a saját bensőnkből fakadó, autentikus életünket éljük,
csak azért, hogy soha meg ne sérüljünk, el ne utasítsanak, el ne bukjunk (ami
minden bizonnyal így is, úgy is lehetetlen)? Azt tapasztalom, hogy
visszatekintve mindig megbánjuk, ha nem tesszük meg, ami igazán fontos lett
volna számunkra, ha elszalasztjuk azokat a lehetőségeket, amelyek által azzá
lehetnénk, akik lenni szeretnénk. Igen, vannak az életben rettenetesen nehéz és
ijesztő helyzetek, amikor természetes, hogy félünk - mint ahogy olyan mély
felnőttkori gátlások és szorongások is, amelyek korai sérülésekből fakadnak, így
gyakorlatilag beleíródtak a sejtjeinkbe. Ilyenkor valóban nem könnyű a dolgunk -
de vannak eszközök a kezünkben, és szó sincs arról, hogy ebbe bele kellene
törődnünk, hogy ne élhetnénk bátran és hitelesen az életünket, ha így akarjuk,
és erőfeszítést teszünk érte.