Részlet a könyvből Mexikó, Guatemala, Belize és részben Honduras területén Kr.
e. 2000-től Kr. u. 1697-ig virágzott a maják rendkívül fejlett civilizációja,
amikor utolsó erősségük, Ta Itzá is a spanyol hódítók kezére került. A maják nem
alkottak egységes népcsoportot. Népük huszonnyolc különböző etnikumból állt,
melyek ugyan hasonló hangzású, de mégis más nyelvet beszélő csoportok voltak. A
tágabb mezoamerikai kultúrkörön belül, nyelvük hasonlósága miatt tekintik őket
azonos kultúrához tartozónak. A maják történelmében kimagasló időszakot
jelentett a klasszikus korszak (Kr. u. 250-900), mely időszak többek között
kimagasló kultúrájukról volt híres. Sajnos ennek az időszaknak egy gazdasági és
politikai összeomlás véget vetett, de az északi és déli területeken később
sikerült újra megerősödniük. A klasszikus korban számos település egészen odáig
fejlődött, hogy méltán érdemelte ki a város elnevezést: a politikai, az
adminisztratív és a vallási rendeltetésű épületek mellett több szobás házak,
piacok, terek és egyéb olyan építmények is helyet kaptak, amelyek alapján
egyértelműen kijelenthető, hogy a maja társadalomban a vallási és a politikai
hatalom rendkívül szervezett volt. Ezzel egy időben a maják szellemi és művészi
kreativitásának magas színvonala is jelentős figyelmet érdemel, mely révén
rendkívül kiemelkedő szerepet játszottak az emberiség történelmében.