Amerre jártunk, az évezredek nyomát évmilliók mélyítették el. Idő múlásával a
körvonalak összefogottabbak, a képek és színek durvábbak, az események határai
egymásba mosódnak, tér és idő keverednek, mint a serpenyőbe ütött tojás a
szalonnadarabokkal. A gondolat fonalán idegen nevek és kifejezések függnek,
pillanatnyi eszmélkedést kívánva emlékezettől és értelemtől. Szilur és perm,
jura és kréta, Ichthyosaurus vagy Plesiosaurus ? nem lehet elsiklani mellettük,
mindmegannyi vörös fényt villogtató lámpa, s csak akkor szabad az út, ha
emlékezetünk zöld fénye bátorít erre. A Föld történetének persze nemcsak ilyen
útkereszteződései vannak, hanem szabad autóútjai is, amelyeken a földi kötelékek
szabadon tágulnak, és a szakszerű hozzáértés mellett a képzelőerő is szabad
szárnyon halad. Az ősvilágok bejárásához mai útitársakat adva igyekezünk elűzni
az olvasó gyanakvó nyugtalanságát, amikor ezernyi részecskéből kell összeraknia
a múlt korabeli, hiteles birodalmait.