Amennyiben az előttünk alkotó történetírók egy szót sem szenteltek volna a
történettudomány méltatásának, akkor talán szükséges lenne, hogy mindenkit a
történeti művek buzgó tanulmányozására ösztönözzünk, mert nincs még egy dolog,
ami úgy segítene helyes életvitelünk kialakításában, mint a múltban történt
események ismerete. De mivel nemcsak néhány történetíró, hanem valamennyi,
szinte kivétel nélkül, s nem is csak úgy futólagosan, művének kezdetén és végén
azt szokta fejtegetni, hogy a történelem tanulmányozása a közéleti
tevékenységnek a legjobb iskolája és gyakorlása, s azzal, hogy elénk tárja a
másokat ért sorscsapásokat, szinte egyetlen tanítómesterként készít fel arra,
hogy saját sorsunk szeszélyes fordulatait emberi voltunkhoz illő méltósággal
tudjuk elviselni, most nyilván senki se tartaná kötelességének - legkevésbé én
magam -, hogy még egyszer értekezzen arról, amit előttem már sokan s oly
meggyőző módon kifejtettek. Hiszen azok a váratlan fordulatokban gazdag
események, amelyekről írni óhajtok, önmagukban is elegendők arra, hogy mindenkit
- ifjabbakat és öregebbeket - egyaránt művem tanulmányozására biztassanak. Mert
vajon akadhat-e olyan együgyű és közönyös ember, aki ne óhajtaná megtudni, hogy
a rómaiak milyen államrend birtokában és milyen eszközökkel tudták elérni -
amire a történelemben még nem akadt példa -, hogy uralmukat nem egészen
ötvenhárom esztendő alatt szinte a földkerekség egész lakott területére
kiterjesszék. S vajon ki lehet egyéb, látványosságot nyújtó alkotások vagy
tudományok olyan megszállott tanulmányozója, hogy ezeket többre becsülné az itt
kínálkozó ismereteknél? Mert hogy mily jelentős és hatalmas történeti korszak
bemutatására vállalkoztunk, az akkor válik a legnyilvánvalóbbá, ha a régebbi
korok legnevezetesebb birodalmait, amelyekkel a legtöbb történetíró
foglalkozott, összehasonlítjuk, és együtt értékeljük a római birodalom hatalmi
helyzetével. Erre az egybevetésre és összehasonlításra a következő birodalmak
érdemesek. A perzsák egy bizonyos időszakban igen jelentős mértékben
kiterjesztették uralmukat, de valahányszor merészségük arra késztette őket, hogy
túllépjék Ázsia határait, nemcsak birodalmukat, hanem saját létüket is a
megsemmisülés veszélyének tették ki. A lakedaimóniak hosszú ideig viaskodtak
azért, hogy Hellaszban ők nyerjék el a vezető szerepet, de amikor végre az
egyeduralmat megszerezték, azt alig tizenkét évig birtokolhatták zavartalanul.