...A teremtéstől számított kilencszázharmincadik évben távozott el Ádám ebből a
világból, április hónap tizennegyedikén, pénteken kilenc órakor, abban az
órában, amelyben Krisztus, a fiú szenved majdan a keresztfán. Ugyanabban az
órában adta vissza lelkét a teremtőjének Ádám atyánk s távozott el ebből a
világból. Ádámot, miután meghalt, parancsa szerint bebalzsamozta fia, Sét,
mirrhával, fahéjjal és kassziával. Minthogy ő volt az első halott a földön,
felettébb meggyászolták: száznegyven napig gyászolták, majd felvitték a
holttestét a hegytetőre, és eltemették a Kincsesbarlangban. ...Eluralkodott
tehát a paráznaság Káin leányain. Szemérmetlenül kergették az asszonyok a
férfiakat, s úgy egyesültek egymással, akár egy vad csordában, nyíltan és
szemérmetlenül egymás előtt paráználkodtak. Két, sőt három férfi ugrott egy
asszonyra, s maguk az asszonyok is futottak a férfiak után, mivelhogy minden
démon ott, abban a táborban gyűlt össze, s tisztátalan lelkek bújtak az
asszonyokba. Leányaiknál csak öregasszonyaik voltak bujábbak, az apák és fiak
meggyalázták anyjukat és húgaikat, a fiak nem ismerték apáikat, s az apák nem
tudták megkülönböztetni fiaikat. A Sátán volt ennek a tábornak a vezetője.
...Beteljesedett a törvény és a próféták, és Ádám - küldetése szerint -
megpillantotta az élő vizek forrását, amely felülről áradt feléje az ő
megváltásra: ekkor megsebezte Krisztust a lándzsa, s vér és víz fakadt az
oldalából; egymással azonban nem keveredtek össze. Miért jött ki a vér a víz
előtt? Két ok miatt. Az egyik ok az, hogy a vér által adatott meg az élet
Ádámnak, majd az életet és feltámadást követően adatott meg néki a víz a
keresztséghez. Továbbá pedig azért, mert a vér nyilvánítja ki, hogy Krisztus
halhatatlan, a víz meg azt, hogy ugyanakkor halandó és szenvedő is. A vér és a
víz tehát alácsurgott Ádám szájába, aki ezáltal részesült a megváltásban, és
magára öltötte a dicsőség palástját. Krisztus önnön vérével írta meg a bebocsátó
levelet a Paradicsomba, és azt a lator kezébe adta. Ezek az idézetek dióhéjban
szinte keresztmetszetét adják a Kincsesbarlangnak, s - elárulják: a mű a Biblia
sajátos parafrázisa - ugyanakkor érzékeltetik színességét, érdekességét, naiv
báját és precíz tudálékosságát, mindazt, amiért napjainkban is élvezettel
vehetjük kézbe a 4. századi szír irodalomnak ezt a gyöngyszemét.