A VHS gyermekei A VHS-kazetta fekete téglahasábjában van valami titokzatosan
diabolikus: mintha egy olyan elátkozott ládika lenne, amiből dzsinneket és
démonokat lehet előhívni. Ez a misztikus hatás az egész gyerekkoromat
meghatározta. Ezért is volt később, a kétezres években lesújtó azt látni, hogy a
nagyobb áruházláncok olyan tempóban próbáltak megszabadulni a készleteiktől,
mintha fonnyadt krumpliról lenne szó. A saját szememmel láttam, ahogy a
hipermarketben a zöldséges részlegre pakolták a műsoros VHS-eket (emlékszem, ott
volt a kupacban például a Dogville is), és ku¨lön mérlegkóddal, kilóra lehetett
megvenni a kazettákat, akár a káposztát vagy a tévépaprikát. Ez a könyv
természetesen nem ?csak? a VHS-kazettákról szól, hanem elsősorban azokról a
meghatározó filmekről (és filmélményekről), amelyek a kilencvenes évek
eklektikus időszakában a generációm ízlését formálták. A huszadik század utolsó
évtizedének amerikai filmkultúrája tele volt határfeszegetéssel, újdonsággal és
kalandvággyal. Ekkor indultak el olyan, ma is megkeru¨lhetetlen rendezők, mint
Quentin Tarantino, Paul Thomas Anderson vagy Christopher Nolan, de Hollywood
látképe is sokat változott, többek között olyan filmeknek köszönhetően, mint a
Jurassic Park vagy a Titanic, illetve bizonyos műfajok ? mint a thriller, a
katasztrófafilm vagy a sci-fi ? is vérfrissítést kaptak. A VHS gyermekei ebbe az
izgalmas, eklektikus filmkultúrába repíti vissza az olvasót. Lichter Péter
filmrendező, filmesztéta, a PTE BTK Filmtudományi Tanszékének adjunktusa, a
Prizma folyóirat szerkesztője, tizenegy filmtörténeti ismeretterjesztő könyv és
két regény szerzője. A borítót Szabó Imola Julianna készítette.