Ők - én vagyok - 33 legfontosabb könyvem Popper Péter életének egy válságos
időszakában ? az öregedéstől és különböző betegségektől szenvedve ? búskomorrá
vált és feleslegesnek érezte magát. Legmélyebb elkeseredéséből egy tibeti
lámával való találkozás emelte ki, felesége pedig kiváló ösztönnel rávette, hogy
az irodalomterápia segítségével gyógyítsa tovább önmagát. Azt javasolta neki:
írjon egy könyvet azokról az irodalmi művekről, amelyek érzelmileg a
legfontosabbak számára, amelyek gazdagították az önismeretét és formálták a
karakterét, amelyeket rendszeresen újraolvasott. Ne törődjék az esztétikával, a
kritikával, az irodalomtörténettel, csakis azzal, hogy az adott könyv az ő
számára mit jelent. Az ötlet termékeny talajra hullt: a válogatás során Popper
elmerült legkedvesebb könyveinek gyógyító világában, és egyszeriben úgy érezte,
újra van dolga a földön. Végül 33 kötetről írt, amelyek a legmaradandóbb hatást
gyakorolták rá. A rendkívül színes válogatásban éppúgy helyet kaptak népszerű
klasszikusok, mint olyan ritkaságok, amelyeket ma már alig ismer valaki. Az
összekötő kapocs közöttük, hogy Popper mindegyiket úgy hordozta a lelkében egy
életen át, akár egy szerelem emlékét. Állította: a jó könyvek azok, amelyek
megmutatják, kik vagyunk és hogyan kellene élnünk a világban. Azt, hogy a
választott könyvek ezt miként mutatták meg neki, egy-egy szubjektív miniesszében
tárja az olvasó elé. Amikor az ember néha fülel elhangzott szavai után,
meghökkenve tapasztalhatja, hogy tulajdonképpen nem ő szólt, hanem ?valaki
belőle?. Szerb Antal, Dante, Jókai, Thomas Mann, Füst Milán és még sok más író
hangja, mondatai hallatszanak. Észrevétlenül belém lopództak volna? Ez az írás
arról a 33 könyvről és íróról szól, akiknek a világlátásából annyi minden
elkeveredett saját gondolataimmal és érzéseimmel, hogy ma már nemigen tudom
szétválasztani őket. Ezért mesélek ezekről a könyvekről az Olvasónak, akit
barátomnak érzek.