Egy fiúról Will harminchat éves, de úgy viselkedik, mint egy tinédzser. Az ő
magazinjaikat olvassa, az ő klubjaikba jár, és tudja, milyen edzőcipőt vegyen
fel. Felfedezi a nőknél való érvényesülés egy nagyszerű módját: egyedülálló
szülők csoportjába jár, amely tele van magányos anyákkal. Itt találkozik
Marcusszal, a világ legidősebb tizenkét évesével. Marcus nem kicsit fura figura:
Mozartot hallgat, életében nem hallott Kurt Cobainről, nem az anyja vigyáz rá,
hanem ő az anyjára, és még soha nem volt edzőcipője. Talán ha Will meg tudja
tanítani Marcust, hogyan legyen gyerek, akkor Marcus segíthet Willnek felnőni?
?Will soha nem akart szerelmes lenni. Amikor ez a barátaival történt, mindig
különös módon kellemetlennek tűnt számára: megfigyelései szerint álmatlanság és
étvágytalanság kísérte, sőt viszonzatlan szerelem esetén valóságos szenvedés,
beteljesülés esetén meg gyanús, eszelős boldogság. A szerelmes emberek
képtelenek voltak uralkodni magukon, hirtelen védtelenek lettek, és ha csak
időlegesen is, de többé nem elégedtek meg azzal, hogy betöltik saját helyüket a
térben, és többé nem volt elég nekik egy új dzseki, egy adag fű vagy a kedvenc
tévésorozatuk délutáni újravetítése, hogy helyreálljon bennük a lelki teljesség
érzése.?