A szorgalmas munka erényéből fakadóan sikeres baromfitenyésztő Samvara négy
fiával együtt felépítette a Nagy Sztupát, mely hordozója lett a Buddhák
ereklyéinek, és zarándokhellyé vált számtalan lény számára. A Sztupa építése
hatalmas érdemekkel járt. Amikor számos életükkel később a fiúk ismét
összefogtak, hogy eljuttassák a Dharmát Tibetbe, Padmaszambhava elmondta a
Sztupa keletkezésének történetét és megjövendölte, hogyan lesz az a sötét kor
pusztításai után újjáépítve, és hogyan fog harmóniát és összhangot teremteni a
világban. Az önzetlen odaadás ezen történetét - melyből kitűnik a világkorszakok
keletkezésén és elmúlásán is átívelő hit ereje - a Nagy Padmaszambhava Mester
mondta el Triszong Detszennek, Tibet királyának. A történet többek között
felmutatja azoknak a jelképeknek a fontosságát, melyek által gyarapodik a tudás,
és kiárad minden lény felé a bölcsesség és együttérzés áldása. Tibet népe -
közülük ma sokan Indiában élnek menekültként - a Vadzsrajána Buddhizmus élő
hagyományát gyakorolja. Ebben a furcsán alakuló mai világban, ahol a nyugatias
gondolkodásmód sok régi kultúra szokásait alakította át szerte a világon, a
tibetiek világlátása és szemlélete lassan egyedülálló lesz. Amint a könyvben
található két fordításból is kitűnik majd, a világot egy szellemi erőkkel teli
közegnek látják, mely erők irányíthatók jó és rossz irányba egyaránt. Ezek az
erők - megfelelő módon alkalmazva - széppé és kellemessé tudják tenni a létet
mindenki számára. A könyv egyaránt szólt az egyszerű tibeti emberekhez, és a
Vadzsrajána tantrikus tanításait követő szigorú iskolák tanulóihoz. Ugyanaz a
rendkívüli hit, mely korszakokkal ezelőtt megteremtette ezeket a legendákat,
most fenntartja az emberekben a béke és elégedettség érzését, amely szinte
ismeretlen a fogyasztói és ipari társadalomban. Jelen könyv reméli, hogy általa
a világ nyugati részén élők is bepillantást nyerhetnek a régi idők ösztönös és
kifinomult létmódjára épülő erős, de együttérzéssel teli tibeti kultúrába.