Amikor visszagondolok apám életére, ámulatba ejt, milyen sokat végzett rövid
élete során. Mindössze negyvennyolc éves volt amikor meghalt, de ezen
negyvennyolc év alatt értékes tapasztalatot szerzett, és olyan sokféle emberrel
került kapcsolatba, mint évszázadokon át élt volna. Gyakran kérdezték tőle,
hogyan tudott több egymástól eltérő kultúrához alkalmazkodni, és hogyan volt
képes életének irtózatos mennyiségű nehézségével megküzdeni. Mindíg azt
válaszolta, hogy ez a szigorú, hagyományos tibeti nevelés eredménye. Az olvasó
azt hiheti, hogy a fiatal Csögyam Trungpa Tibetje középkori, olyan távolinak és
keménynek tűnik napjaink modern világához viszonyítva. A sors iróniája, hogy e
neveltetés egyszerűsége és nyersesége alapozta meg a modern világhoz való
alkalmazkodásának képességét.