Vagy visszajön hozzám ez az ember, belülről és egészen, tartózkodás és
szégyenérzet nélkül, vagy én megyek el tőle. Vagy van valamilyen titka, melyet
én nem ismerek, s akkor kiásom ezt a titkot, ha kell, kikaparom tíz körmömmel, a
föld alól is, mint a kutyák az elásott csontot, mint az őrült szerelmesek elhalt
kedvesük tetemét, vagy megbuktam, és félre kell állnom. Ezt így nem csinálom
tovább. Mondom, elhatároztam, hogy meghódítom a férjem. Az olvasó azt hihetné,
hogy ugyanannak a történetnek a színét és a visszáját kapja a regényben, azért,
hogy eldönthesse, melyik félnek van igaza. Azért, hogy állást foglalhasson a
konfliktusban. De Márai ravaszabbul irányítja a kettős történetet. A kettő nem
ugyanannak a megfordítása, hanem egymás kiegészítője, az első részben felbukkanó
titok csak a másodikban kerül megfejtésre. A harmadik személy, aki olyan sok
regényben és drámában a valódi mozgatója a cselekménynek, itt egy egészen
váratlan dimenzióba viszi át a regény súlypontját. Szávai János