Beer Miklós Beer Miklós nyugalmazott váci püspök attól a pillanattól kezdve,
hogy megkezdte papi hivatását 1967-ben Kőbányán káplánként, nyitottságával,
kedvességével, közvetlenségével nagyon népszerű lett a hívek és elsősorban a
fiatalok körében. Gondolkodásmódjával, tetteivel, lényegében minden
megmozdulásával, megszólalásával később igencsak kilógott a magyar püspöki
karból, Ferenc pápa ?magyar hangja?-ként is emlegették. Máshonnan indult, mint
püspöktársai. De talán pont ezért vált olyanná, hogy bárhol ? Szobon,
Márianosztrán, Pilismaróton, Dömösön, Esztergomban vagy Vácott ? teljesített
szolgálatot, mindig, mindenhol egybe tudta szeretni a híveket, és párbeszédre,
egymás megértésére tudta ösztönözni a nem hívőket is. Mélységes humanizmusa,
derűje, életszeretete, szociális érzékenysége, igazságszeretete ? bevallása
szerint ? az Evangélium szellemiségéből táplálkozik. Nem véletlenül választotta
jelmondatának: Permanentes in fide, azaz Rendületlenül a hitben. Nyitottsága a
világra, érzékenysége az emberi gonoszságra, közömbösségre nem egyszer állította
nehéz helyzet elé. Szóvá tegye-e, harcoljon-e ellene, vállalva, hogy egyháza
megbélyegzi, vagy bizonyítsa be: az egyházi szolgálat egyik fő küldetése, hogy
az embereket a szeretet, a megbékélés és egymás tisztelete és megsegítése felé
terelje. Ez utóbbit választotta. Szót emelt az elesettekért, a cigányokért, a
menekültekért, a kiszolgáltatottakért, és ebben is az Evangélium tanításait
követte. Amióta nyugdíjba vonult, egyetlen perc szabadideje sincs. Hívők és nem
hívők vágynak arra, hogy hallhassák és kérdezhessék. Az úton, amelyet végigjárt,
s amelyet ebből a könyvből megismerhetnek, Őt hallgatva az volt az érzésem, hogy
semmi sem történt véletlenül. Mert volt valaki, aki tudta, hogy mi a szándéka
vele. Beer Miklós, a kiválasztottak egyike. Ez a könyv annak a korszaknak a
lenyomata, amelyben most élünk Magyarországon.