Az elátkozott part Elsősorban, ejtenék néhány szót magamról. Jámbor ember
vagyok, talán azért, mert nagybátyám kántor volt és már kora ifjúságomban
magamba szívtam a jó erkölcs törvényeinek tiszteletét. Ezért csak a legritkább
esetben szánom rá magam arra, hogy Márta napján lopjak. Ne csodáljátok maradi
erkölcsi felfogásomat. Mártának hívták ugyanis az anyámat, ebből kifolyólag e
nap nagy tiszteletben áll előttem, Mindezt azért tudom ilyen művészi
egyszerűséggel, de mégis megkapóan előadni, mert magam is kántornak készültem
gyermekkoromban. Hogy mégsem így lett, ezt hon szeretett atyám
rábeszélőképessége okozta. Azt kérte tőlem, hogy matróz legyek, mint az apja,
nagyapja és valamennyi őse, beleértve a dédapját is. Atyám szelíd rábeszélése
azonban hatástalan maradt volna, ha utolsó okfejtései során nem ver egy fél
árboccal addig, amíg meghajolva érveinek súlya előtt, beálltam hajósinasnak.