Napfénykór 2013 és 2017 között Linda Boström Knausgardot időszakosan
pszichiátriai osztályon kezelték, ahol elektrokonvulzív terápiát alkalmaztak
rajta a gyerekkora óta egyre súlyosbodó depressziójának gyógymódjaként. A
gyárban a kezelések előrehaladtával azonban a valódi lelki és testi gyógyulás
helyett fokozatosan kezdtek eltűnni még az emlékei is, ennek ellensúlyozásaként
végül az írásba kapaszkodott. De vajon mit ér egy író az emlékei nélkül? És mi
az, amit meg tud őrizni a múltjából a jövője érdekében? A Napfénykór lapjain
végigkísérhetjük ezeket a súlyos éveket, beláthatunk a pszichiátriai osztály
működésébe, a bentlakók és az ápolók mindennapi életébe. És közben újabb
részleteket tudhatunk meg az alkotó magánéletéből, a gyermekkor mellett a
hirtelen világszerte ismert íróvá vált férjjel való házasság és válás, valamint
a mentális betegséggel való hosszú küzdelem pillanataiból. A regény szomorú és
dühös, mégis mélyreható kísérlet a múltba való kapaszkodásra, a történet
megteremtésére, az értelemadásra, valamint a családhoz, a barátokhoz, és az
önmagunkhoz való ragaszkodás életben tartására. Linda Boström Knausgard (1972)
svéd író és költő. Első művével, A Helios-katasztrófa című kisregénnyel elnyerte
a svéd író- és költőnő, Mare Kandre emlékére alapított díjat. Magyarul elsőként
az Isten hozott Amerikában című műve jelent meg, amelyet hazájában a
legrangosabb irodalmi díjra, az August-díjra jelöltek, majd később számos
nyelvre lefordítottak. A szerző saját tapasztalatain alapuló Napfénykór
egyszerre lesújtó látlelet egy jóléti államban abszurd módon fenntartott és
alkalmazott kezelésről, és újfent megmutatja, a szerző miért az egyik
legkivételesebb író a kortárs skandináv irodalomban.