A Magyar Államvasutakkal minden hazánkfia kapcsolatba került már valamiként -
utasként bizonyosan. A MÁV éppen ezért mindenkinek szívügye, mindenkinek vannak
személyes tapasztalatai, s dicséri vagy szidja, áldja vagy átkozza, ki-ki
természete és tapasztalata szerint. Moldova György könyvét már a témája is
érdekessé teszi, de igazán izgalmassá az, hogy megmutatja az olvasónak a MÁV
belső életét, azt, amit az utas nemigen láthat, talán nem is sejthet. Moldova
György meggyőző képet rajzol egy-egy nagyforgalmú vasúti csomópont
munkaritmusáról, munkakörülményeiről, a szinte hihetetlen munkabírású
vasutasokról, az idősebb és fiatalabb vasutasnemzedék gondolkodásmódjáról,
munkastílusáról, mozdonyvezetőkről, fűtőkről, forgalomirányítókról,
pályamunkásokról, vasúti mérnökökről, minden rendű-rangú vasutasról.
Felejthetetlen a Záhonyi Átrakó Körzetről, Európa legnagyobb szárazföldi
kikötőjéről rajzolt kép: sínpárok beláthatatlan hálózata, érkező és induló
vonatok százai mindennap. A gépesített, helyenként majdnem automatizált
rakodómunka mellett a hagyományos sőt ősrégi kézi rakodás, száz és száz
áruféleség, Európa minden tájára induló vagonok - lenyűgöző kép. Moldova György
a MÁV tevékenységének minden területét megvizsgálja - nemcsak a forgalmat és a
pályafenntartást, nemcsak az árurakodást, és utasszállítást, hanem a
betegellátást is, sőt a fejlesztést, a korszerűsítést, aztán a gazdaságtalannak
minősített vasútvonalak megszüntetésének minden körülményét is.