Viccnek kicsit durva... A könyvben Magyarország utolsó két évének története
bontakozik ki Facebook-bejegyzéseken és glosszákon keresztül. Humorral, egyrészt
mert ebben a régióban mindig ez segített túlélni, másrészt mert egy álszent,
saját nagyságától eltelt, pöffeszkedő hatalom leleplezésére ez a leghatásosabb
eszköz. Mint mikor egy nagyra fújt luftballont egy kicsi, hegyes gombostűvel
lyukasztunk ki. Lassan zárványország leszünk egy zárványszigeten, betokosodva,
kívül maradva a világ előrevivő mozgásain. Mások hajója akár hasítja a vizet a
jó áramlatokkal, akár küszködik a hullámokkal, de ott van a fősodorban. Mi,
zárványország szigetének bennszülöttei, legfeljebb integethetünk nekik, és
csóválhatjuk a fejünket, ha fiataljaink próbálnak utánuk evezni, úszni, elhagyni
a szigetet és minket. Még szerencse, hogy nem viharos tengeren, lélekvesztőkbe
kapaszkodva kell mindezt megtenniük? Csapatostul kapaszkodnak fel valamelyik
gyorsabb, tágasabb hajóra, amelyet szabadabb szél visz előre. Néha majd
visszalátogatnak. Vagy nem. Földi László a királyi rádióban kifejtette, hogy
szerinte igen, le kellene kapcsolni az internetet, mert azt csak egy szűk
csoport uralja, amelyik tudatos támadást indított az értékek és a normalitás
ellen. Aha. És még le kellene kapcsolni az országot is, mert azt is egy szűk
csoport uralja, amelyik tudatos támadást indított az értékek és a normalitás
ellen. ?Orbán felégeti a hidakat maga mögött?, ?útját romok szegélyezik? ? írja
a Der Spiegel. Mi meg ott vagyunk a romok alatt. A tíz körmünkkel kell
kikaparnunk magunkat.