A meggyőzésre való törekvés, a szónoklás feltehetőleg egyidős a nyelvvel.
Jelentősége a homéroszi társadalomban például vetekszik a fegyverekével. Mikor
ez utóbbiak csődöt mondanak, az okos szavak veszik át szerepüket. Lám, az acháj
fiakat te legyőzöd, öreg, szavaiddal. - olvashatjuk az Iliaszban. A meggyőzés
művészetének klasszikusa Arisztotelész, aki Rétorikáját feltehetőleg i. e. 329
és 323 között írta. A mai olvasót, aki nem feltétlen szónok kíván lenni e mű
olvastán, nemcsak a meggyőzés logikai eszközeinek felsorolása, a lélektani és
etikai bizonyítékok tárháza, a stílus és a beszédelrendezés kérdései kötik majd
le, hanem el fogja bűvölni az erisztotelészi bölcsesség, mely minduntalan
megnyilatkozik, akár jótettről és háládatlanságról esik is szó, akár arról, hogy
kik előtt is szégyelljük magunkat. 1845-ben, Kis János magyarításában jelent meg
nálunk először a Rétorika. A fordító panaszkodott Arisztotelész szófösvénysége
és a magyar rétorikai terminológia hiánya miatt. Csaknem másfél évszázad múlva,
ma, ugyanezzel a két nehézséggel küzdött meg Adamik Tamás - sikerrel.
Arisztotelész Rétorikáját az olvasó figyelmébe ajánljuk.