Vernének ez a regénye csakugyan a világ végére vezeti el a kalandregényeket
kedvelő olvasókat. Dél-Amerika legdélibb csücskétől is délre, a lakatlan
Államok-sziget kiugró szirtfokán az argentin kormány 1859 decemberében
világítótornyot avat föl az e tájon különösképpen veszedelmes hajózás
segítésére. A torony személyzete, három derék kipróbált tengerész. Alig néhány
hete, hogy buzgón ellátják meglehetősen egyhangú szolgálatukat, amikor gyanújuk
támad: mások is tartózkodnak a kihalt és lakatlannak hitt szigeten. És valóban,
egy parti barlangban tanyázik az elvetemült kalóz, Kongre és mindenre elszánt
bandája, amely a veszélyes zátonyokkal teli vidéken szerencsétlenül járt hajók
roncsainak fosztogatásával tartja fönn magát. Fölös mennyiségű zsákmányukkal
azonban semmit sem kezdhetnek a csupán tengeri madaraktól látogatott szigeten. A
vakvéletlen kezükre juttat egy csaknem sértetlen hajót, amelyen eltávozhatnának
a szigetről a temérdek rablott holmival, ha nem volna ehhez alkalmatlan tanú a
világítotorony személyzete. A vérszomjas haramiák akcióba lépnek? A kalandregény
abban jellegzetesen vernei alkotás, hogy bőséggel tartalmaz földrajzi,
meteorológiai, vízrajzi és főképp tengerhajózási ismereteket.