A tudománytörténet-írás hazánkban nem tartozik a kiemelt, irányítottan
népszerűsített és fényűzően támogatott kulturális irányzatok közé. A címeket,
rangokat, kitüntetéseket nem a tudománytörténészeknek osztogatják. Az
élsportolók, filmcsillagok, TV sztárok és más ?celebek központilag fényezett
hírneve rendszerint elhomályosítja akár a reáliák- és a humaniórák-, akár még az
egészségünkért küzdő ?fehérköpenyes rabszolgák tudományának fejlődését
tanulmányozó kutatókét is. Kétségtelen tény, hogy tudománytörténet-íróink
gyakran hypermetropiában (távollátásban) szenvednek: távoli országok tudósait
messze távolból is jól felismerik, ugyanakkor a hazaiak érdemeit erős
nagyítólencse alá helyezve sem hajlandók észrevenni. Az elmondottak igazát
támasztja alá a maga idejében a daganatvírus kutatás nemzetközi élvonalába
emelkedett tudósunk: Jármai Károly munkásságának példája. Őreá, mint a
kórbonctan-, kórszövettan-, összehasonlító kórtan kiváló oktató, kutató,
termékeny szakíró egyetemi tanárára emlékezünk; emlékét mellszobor is őrzi.
Megemlítik leukémia-, ill. daganat-kutatásait is, ám főként azok kórszövettani
jelentőségét hangsúlyozva, ugyanakkor daganat-vírus kutatásai az onkológia,
infektológia, virológia, epidemológia történetében napjainkra már feledésbe
merültek. Ezt a hiányt igyekszik pótolni a jelen könyv, mely egyben kijelöli
Jármai Károly helyét a Magyar Tudomány Pantheonjában.