A méhviasz az évszázados tapasztalatok alapján a legismertebb és legnemesebb
állati eredetű viasz, melyből a legkiválóbb természetes kozmetikumok és
környezetbarát felületkezelő anyagok készíthetők házi körülmények között. A
natúr kozmetikumok esetében az emulzió testesebb, sűrűbb állagának eléréséhez
konzisztencianövelőket lehet használni. A méhviasz egy ilyen természetes
konzisztencianövelő, illetve gyenge emulgeáló tulajdonsággal is rendelkezik,
ezért számos natúr kozmetikum recept összetevői között megtalálható. Klasszikus
emulgátorokkal együtt nem érdemes alkalmazni. Ajakápolóknál, masszázstömböknél
magas olvadáspontja (60-65 Celsius fok) lehetővé teszi, hogy a vele készülő
termékek még nyáron se olvadjanak szét. Érdekes kutatási eredmény, hogy egy
német tanulmány szerint az előírásoknak megfelelően alkalmazott méhviaszt
tartalmazó kozmetikumok hatásosabbak a bőrápolásban, mint a hasonló, petróleum
alapú készítmények! A méhviasz a mézet termelő méhek viaszmirigyének terméke,
melyből a hatszögletű sejtek sokaságát építik fel a rovarok. A méhviasz
előállításánál a lépet megtisztítják a méztől, és felolvasztják. A természetben
található gyógyhatású szerek közül a méhviaszban található a legtöbb tartósító
vegyület, melyek hatása az idő múlásával sem csökken. A viasz többféle vegyület
keveréke. Legfontosabb alkotóelemei a szabad zsírsavak, melyek a viasz 13%-át, a
szilárd alkoholok vegyületei 70%-át, a szénhidrogének pedig 12-13%-át alkotják.
A méheknek 1 kg viasz termeléséhez 3 és fél kg mézre, 50 g virágporra van
szükségük.