A Kairosz Kiadó gondozásában látott napvilágot Magyar Zoltánnak, a budapesti
székhelyű Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársának közel kétezer
oldal terjedelmű, négykötetes műve Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógus
címmel. A folklórkutató szerző neve bizonyára nem ismeretlen az olvasók számára,
hiszen számos, az erdélyi folklórt megörökítő mese- és mondakötete jelent meg az
utóbbi másfél évtizedben (pl. Népmondák a Kis-Küküllő mentén, 2005; Népmondák
Erdély szívében, 2008; Hunyad megyei népmondák, 2009; Csinódi népköltészet,
2009; Erdővidéki népmondák, 2011; Mezőségi népmondák, 2012). Magyar Zoltán
fáradhatatlan kutatóként és gyűjtőként bejárta Erdély és a Partium magyarlakta
vidékeinek majd? minden szegletét, és ama utolsó órában még olyan mennyiségű és
minőségű népköltészeti hagyományanyagot sikerült feljegyeznie, amely csak Kriza
János és gyűjtőkörének teljesítményével vagy Kallós Zoltán munkásságával vethető
össze. E néprajzi gyűjtőutak tudományos hozadéka és végcélja az a küllemében is
rendkívül szép és elegáns lexikonszerű négy kötet, amely remélhetőleg hamarosan
a főbb romániai magyar könyvtárakba is eljut, és olvasható lesz. E könyvsorozat
a maga nemében világszínvonalú tudományos mű, mindazonáltal rendkívül
olvasmányos is, hiszen a lapjain ezerszámra sorakoznak típus- és motívumindex
formájában az erdélyi magyar szájhagyományban élő (vagy valaha létezett)
különleges történetek. Az első kötetben a halál és a halottak témakörének
mondái, a túlvilágjárásról szóló mondaszövegek, a különféle természetfeletti
lények (kísértet, ördög, lidérc, betegségdémon, vadleány, óriás, tündér,
szépasszony, bányaszellem). A második kötetet teljes egészében a
természetfeletti, mágikus erővel és képességgel bíró emberekről (boszorkány,
táltos, garabonciás, néző, román pap stb.) szóló mondák rendszerezett tartalmi
kivonatai töltik meg, míg a harmadik kötetet olyan egyéb folklórtémák, melyek
szintén jellegzetes részei az erdélyi magyar folklórkincsnek (prikulics, mitikus
állatok és növények, rontás és csinálmány, ufó, igézet). A kézikönyvsorozat
utolsó kötetében a szerző a mondákban szereplő motívumokat mutatja be, valamint
élvezetes, gördülékeny stílusú tanulmányban az általa bemutatott, megörökített
hagyományokat tekinti át ismeretterjesztő jelleggel. Az Erdélyi magyar
hiedelemmonda-katalógus sok tekintetben folytatása a szerző három évvel korábbi,
12 kötetes (!) kézikönyvsorozatának (A magyar történeti mondák katalógusa),
amelyben a magyar népi történelmi emlékezet világát foglalta össze
enciklopédikus igénnyel. Erdélyi magyar népmondák, köztük nagy számban
kincsmondák, számottevő részét képezték már annak a műnek is. Ez a mostani
kézikönyv azonban csakis az erdélyi kulturális örökségből merít, illetve azt
mutatja be, és ennyiben saját ?gyermeke? e nagy múltú nemzeti közösségnek.
Érdemes fellapozni, hiszen alig van olyan erdélyi magyarlakta község, amely ne
szerepelne nevesítetten is (az ott feljegyzett mondák által) a négy kötet
valamelyikében. Tudományos jellege ellenére is szórakoztató olvasmány,
honismereti haszna pedig szinte felbecsülhetetlen. (Magyar Zoltán: Erdélyi
magyar hiedelemmonda-katalógus. Típus- és motívumindex I?IV. Budapest, Kairosz
Kiadó, 2021. 1995 oldal: I. A természetfeletti világ. 629 oldal; II.
Természetfeletti tudással és képességgel rendelkező emberek. 496 oldal; III.
Egyéb mondák és bibliográfia. 394 oldal; IV. Index, konkordancia, tanulmányok.
476 oldal.)